Zene
Királyok látogatása a királyságból
A Jive Aces úgy hirdeti magát, mint az Egyesült Királyság első swing és jive zenekara, ami nem igaz. Ők már sokkal többek annál.
Megtiszteltetés volt számomra szombaton előttük fellépni, és fantasztikus élmény részt venni párnapos itthoni turnéjuk legtöbb állomásán.
Mondhatnánk, hogy e sorok írójának magyar népdalénekesként és néptáncosként semmi köze sincs a swinghez, jive-hoz, boogie-woogie-hoz és rock and rollhoz, de ez megint nem igaz. A legmagasabb szintű profizmus felismerése, értékelése és élvezete nem köthető műfaji határokhoz. Így aztán, ha alkalmam adódik találkozni velük, kiválóan mulatok, és tánc közben önfeledten éneklem, hogy I-I-I-I-I ain' got no-body, meg hogy Bona sera, signorina, bona sera. Ha pedig még megfelelő partnerem is akad, pörgés-forgás-szaltózás nem gond.
A fergeteges hangulat, kirobbanó jókedv, fékezhetetlen energia, humoros előadás a vérprofi hangszerkezelésen felül pedig mindenkinek szól.
Pénteken, Budapesten az Oktogon Tánc Centrum születésnapi buliján izzasztották meg a táncosokat. Szombat délben az óbudai Duna-parton játszottak, ahol az arra járóknak a lábába rakták be a bugit meg a cselsztont. Mintegy bemelegítésként az esti koncertjükhöz, hiszen ők voltak a 25. Nemzetközi Dixieland Fesztivál sztárvendégei Salgótarjánban.
Közel tíz éve ismerem a sárgaöltönyös fiúkat, láttam őket Angliában és az öreg kontinens számos városában fellépni, néha dolgoztam is velük, de ilyet még én sem pipáltam, amilyen show-t itt produkáltak. A néhány évvel ezelőtti Montreux-i koncertjüknél például - ha lehet ilyesmit számokban kifejezni - ez ötször jobb volt.
A közönség tapsolt, nevetett, két órára elfeledte a világ összes búját-baját, a több száz ember ugrált a Jump Jive An' Wail-re, és éjfélkor még alig akarták őket leengedni a színpadról. Az előtérben pedig a tömeg teljesen lehengerelte a CD-árusokat, hogy aztán természetesen az újsütetű rajongók autogramot kaphassanak a srácoktól.
Két óriási pluszpont még a zenekarnak. Az egyik: azt az észveszejtő lendületet és jókedvet, ami az előadásmódjukat jellemzi, nem pusztán a show kedvéért csinálják, ők valóban olyanok. Érdekességképpen hozzátenném: alkohol és mindenféle egyéb drog nélkül - így is lehet.
A másik: annak ellenére, hogy most már lassan igazi világsztároknak lehet őket nevezni (ha csak ezt vesszük: Chick Corea nem szerepel akárkik lemezén), a fickóknak ez nem szállt a fejükbe, hanem barátságosak, közvetlenek, emberiek.
Gerák Andrea
Kommentek:
| Nincsenek hozzászólások. | Komment hozzáadása  |